Cukkínis vega-extra-lecsó

Kerettörténet

Különféle programok, tanfolyamok, munkahelyi és munkán kívüli elfoglaltságok miatt hetek óta nem nagyon ettem rendes meleg ételt hétköznap. Ma ráadásul szinte egyáltalán nem ettem, így jó éhesen indultam haza.

Persze hol vagyunk mi már nagyapáink korától, amikor egész nap komoly fizikai munkát végzett az ember! Ma pl. szinte egész nap ültem, még szünetet is alig tudtam tartani. Ilyen munkához valami könnyű étel dukál...

Már hazafelé menet kitaláltam, hogy valami salátás dolgot ennék, és mivel úgysem volt otthon gyakorlatilag szinte semmi, bementem a boltba bevásárolni. Terveim szerint káposztasalátát készítettem volna, de nem volt káposzta (majd ha lesz, arról is írok – nagyon jó!-)
Ellenben volt olcsón lecsópaprika, úgyhogy kitaláltam, hogy lecsót fogok készíteni. A paradicsom mellett pedig gyönyörű cukkínik voltak, az pedig nekem a(z egyik) gyöngém! A paradicsom-cukkíni-oregánó hármas nálam bármikor bejön, úgyhogy rögtön vadítottam az eredeti elképzelést: cukkínis lecsó lesz! És mivel nagyon szeretem a répát, no meg a fehérrépát, még ezzel is feldobtam.
Összességében – ízre egy fantasztikus, könnyű alkotás sikeredett belőle. Külsőre kicsit „nyers” a formája, de nekem tetszett - pont valami ilyesmire vágytam! (-:

Elkészítés
Hozzávalók
1 fej lilahagyma (lehet vörös is)
2-3 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
1 fehérrépa
9 db paprika
9 db paradicsom
2 kisebb formájú cukkíni
fűszerek: kakukkfű, oregánó, csipetnyi só

Időszükséglet100 perc (első zöldségmosástól tálalásig)

Elkészítés

Célszerű olyan nagy edényt választani, amibe a nyersanyagok vágva mind beleférnek, mert az elején elég nagy a térfogatuk, a főzés során esnek össze kb. felére.
A hagymát nagyon szeretem, így egy nagy fejet választottam. A lilahagymát azért preferálom, mert kicsit szolídabb a vörösnél. Ezt fel kell aprítani.
A fokhagymát csak vékony szeletekre vágtam.
Mivel Nagy Zsuzsa megírja a Legyen néktek eledelül c. sorozatban, hogy a zsírok, olajok olyan réteget képeznek a hagymán, ami a gyomor számára különösen nehézzé, szinte lehetetlenné teszi az emésztést, így a hagymát nem olajon, hanem sima vízen szoktam megszottyasztani. Ehhez a szokásos olajmennyiségnél 4-5-ször több vízre van szükség, mivel a víz az olajjal ellentétben könnyen párolog. Ez azt jelenti, hogy egy pici vizzel felmelegítem a lábas alját, közben felvágom a hagymát, és a maradékot vízforralóból pótlom. Így még gyorsabban is felmelegszik.

Amíg kicsit szottyad a hagyma, a sárga és fehérrépát megpucolom, felszeletelem, majd ezeket is hozzáteszem, mivel ezeknek több időre van szükség a puhulásra. Ilyenkor már fedőt is teszek fel, és nem is kell kavargatni, van elég pára. Ha esetleg mégsem lenne elég víz, akkor leégne a hagyma. Hogy ezt ne hagyjuk, teszek be pár szelet felvágott paradicsomot, mert az már enged elég levet ahhoz, hogy ne kelljen vizet hozzáadni.

Következnek tehát a paradicsomok, paprikák, amiket felszeletelek, majd amikor kész van mind, beleöntöm a fazékba.

Meghámozom a cukkínit, felaprítom azt is, és hozzáadom a többihez.

Hozzáadom a fűszereket, és ilyenkor már csak egyszer kell megkeverni, hogy minden összekeveredjen, utána nem túl jó, mert akkor törik a paradicsom. Ha fedő van az edényen, elég jól tud párolódni, és elég a két fülénél fogva néha megcsavarni-rázni.

Kb. 10-15 perc alatt össze is párolódik eléggé – igyekszem megtalálni azt a pillanatot, amikor még lágyan ropogós a cukkíni-paprika – minél ropogósabb, annál több vitamin marad benne, ugyanakkor szükséges az is, hogy eléggé összefőjön, összeérjen, és ne is legyen nyers-érzete.
Mivel a külleme kicsit egyszerű, így a tálalással lehet feldobni: mint írtam, nagyon szeretem a fokhagymát, és mivel most erőset nem akartam enni, a fokhagyma jól esett hozzá, valamint két szelet Pannónia sajttal bolondítottam meg, ami finoman nyúlós lett a gőzölgő tál étel felett.