Ízesítés: Fokhagyma olíva olajban

A 40-33 dkg fokhagyma szintén felhasználásra került, ami önmagában nem élvezet, azonban számos zöldség nagyszerű kiegészítője.

Elkészítés

A megpucolt fokhagymát átpaszírozom fokhagymanyomón, és kb 5-10-szeres térfogatmennyiségű olívaolajat öntök rá. Ezt egy-két napon keresztül (hűtőben) lezárva érni hagyom, utána lehet felhasználni

(képek folyamatban)

Fokhagyma kúra

Kerettörténet

Mint korábban már írtam, a fokhagyma mindig jó barát. Tavasszal hallottam először a fokhagyma-kúráról, amit akkor egy alig olvasható, ezerszer fénymásolt, elfaxolt, eredetileg írógéppel írt papíron kaptam meg. Persze a neten rákeresve elég hamar meglett, így a papír alapú dokumentum már csak olvashatatlansága miatt is az enyészeté lett.

Először brutálisnak hatott a 96%-os alkohol alkalmazása, de ahogy végiggondoltam a dolgot, kiderült, hogy egyrészt ezek megdolgozzák egymást a fokhagymával, másrészt pedig elég nagy arányú higításban kell fogyasztani, úgyhogy így már szimpatikusnak hatott a dolog.

Innentől kezdve fél év azzal telt el, hogy magyar fokhagymát tudjak szerezni, mert a zöldséges darabját aranyáron árulja a "perszehogymagyar", de olyan kinézetű fokhagymát, mint amilyen az Ósanban a kínai. Egy kedves kollégám is ígért szülőföldjéről olyan fokhagymát, hogy kettéáll tőle a fülem, de azóta kicsit máshogy áll a szénája, így ezt a nagylelkűséget máshonnan származó fokhagymaszaggal kell pótolni ;-E

A beszerzésnek még fontos momentuma volt a 96%-os alkohol megszerzése. Egyrészt ez kb. 3.000 ft a kijelölt 3 dl-re, másrészt olvastam olyan kommenteket, hogy a patikus elhajtotta a vevőt. Persze ezt már rég elfelejtettem, amikor megkértem feleségemet, hogy hazafelé jövet hozzon mán' egy kis alkoholtot'!-J

A patikus első körben őt is elhajtotta (volna, ha ő nem lenne annál kitartóbb). Második körben majdnem valami metil (!!!) alkoholt adtak neki, míg végre már az egész patika személyzete hallgatta a sztorit, hogy ennek a célja az lenne, hogy a fokhagymából kiszedje az esszenciát, aztán az ebből készült oldatot a végén el kéne fogyasztani. Na, ezzel (meg a csinos mosolyával) sikerült meggyőznie a patikusokat, hogy mi is csak hasonló alkímiát folytatnánk, mint ők ;-)

Minden kétséget eloszlatandó szeretném határozottan felhívni a figyelmet, hogy a méreg metil alkoholt véletlen se fogadjuk el a patikában, akármilyen kedvesen is ajánlják a 96%-os töménységű etil alkohol helyett! Akkor inkább menjünk másik patikába, és próbálkozzunk ott egy kis (de véletlen sem delíriumos) mosollyal :-)

Elkészítés

Az elkészítésről nem igazán írnék, mert az a fenti linken szintén megtalálható, csak annyit tennék hozzá, hogy a fokhagyma veszélyes dolog! Mire én a 40 dkg fokhagymámat megpucoltam, áttörtem, addigra a két kezem hüvelyk és mutatóujjának utolsó ujjperce égett a fájdalomtól! És bár lassan másfél hónapja, hogy ez az attrocitás ért, azóta most már második körben mállik le az akkor bepirult felületen a bőr.

Szóval amennyiben ezt a kúrát túléljük, és lesz egy második (mivel most csak egy adag készült el két főre), azt mindenképpen valami orvosi gumikesztyűben fogom csinálni.

A 40 dkg pedig azért nem elírás, mert természetesen egy másik varázslathoz is kellett egy kis fokhagyma-alapanyag ;-)

Ami még érdekes volt: ahogy a tiszta alkohol rákerült a fokhagymára, hirtelen opálos lett az egész állaga. Felrázás után ez némileg változott.

(lesznek képek is, ha megküzdök velük)

Orvosság torokfájásra: Feketeretek kivonat mézzel

Ezt a boszorkányságot még kollégámtól tanultam el anno, de azóta már több helyről hallottam, és magam is jónak találtam. Amikor még nem a legsúlyosabb az ember problémája, akkor a természetellenes gyógyszerek helyett sokkal jobb megoldás a természethez fordulni.

Hozzávalók

• néhány nagyobb darab feketeretek
• méz

Elkészítés 

A feketeretket félbe kell vágni, célszerű egy kisebb talpot vágni az aljának, amin stabilan megáll a félbevágott résszel felfelé. A belsejét ki kell vágni késsel, úgy, hogy az oldalán, alján ne sérüljön meg, ha vízzel feltöltenénk, az ne folyjon ki belőle. Amikor kész, akkor fel kell tölteni mézzel. Néhány órára állni kell hagyni, hogy megküzdjenek egymással az elemek, és a végén, amikor a méz viszkozitása a vízéhez hasonló, akkor a feketeretek-esszenciával gazdagodott mézet egészséggel el lehet fogyasztani!

Viszkozitás szemléltetése

Téli vitaminbomba: cékla, cékla, cékla

Kerettörténet

Sajnos amióta elköltöztünk, és nincs a közelünkben piac, szinte kiváltság, ha piacra jutok. A múltkor is csak épp egy kis zöldség-gyümölcs beszerzésre indultam a zöldségeshez, amikor óriási örömmel konstatáltam, hogy van nála friss cékla. Meg is vettem nagyjából az összeset, kb. vagy öt kilót. Mivel ilyenkor úgyis kisebb a vitaminbevitel, meg a cékla jó vasforrás, és még finom is, így sosem lehet belőle elég. A mennyiség pedig azt is magával hozta, hogy változatos dolgokat sikerült kihozni belőle :)

Elkészítés: alapanyag

A céklát megmosva egy nagy fazékban tettem fel főni, a vizet időnként pótoltam, mivel akkora fazekam nem volt, hogy jól ellepje. Miután megfelelően puha lett (villával ellenőrizhető), levettem a tűzről, hagytam kicsit lehűlni, majd nekiestem a héjjának, ami ilyenkor már könnyen adja magát, és semmi hasznos nem vész kárba!

Tipp: Sokkal kevesebb víz fogy a zöldségek mosásánál, ha nem folyó víz alatt mossa az ember, hanem pár percre egy nagyobb tálba tesszük ázni!-)

Ezek után három verzió készült el:

I. Hagyományos céklasaláta

Hozzávalók

• ecet
• só
• méz (cukor helyett)
• 8-10 szem feketebors
• csipetnyi kömény

Elkészítés

A cékla kb. négy-ötödét karikákra vágtam - ezzel két 7 decis dunsztos üveget tudtam megtölteni.

Bő fél liter vizet felforraltam, abba tettem ecetet, némi sót, és cukor helyett mézet (a forralt vízben a méz jobban oldódik, és a forró öntetnek köszönhetően hosszabb távra is eltehetjük a céklát). Az oldat ízét folyamatosan lehet ellenőrizni, adni hozzá ízlés szerint, amire szükség van. Én nem szeretem túl édesen-sósan, tehát inkább az ecet dominál, a másik kettő segít az ízt kiemelni.

A borsot és a köményt a céklára szórtam, és erre ráöntöttem a bekészített levet. Még azon frissibe rákerült a kupak, és szárazdunsztban (pokrócok és konyharuhák hőszigetelt vackában) csücsültek egy napig.

II. Barbie-saláta, avagy Ukrán (orosz) céklasaláta

Kerettörténet

Ennek lett a legnagyobb sikere, megjegyzem, méltán! A neten több receptet is találni ukrán (néhol orosz) céklasalátához (pl. itt és itt ). Természetesen az egyéni jellege most is erősen megvolt a dolognak, mert ahogy olvasgattam, még egy jó ötlet jött, tudniillik, hogy almát is kéne belevenni a dologba.

A nevét pedig onnan kapta, hogy amikor kész lett, feleségem akkor látta meg, és nevetve mondta, hogy mi ez a Barbie-saláta?! ;-)

Hozzávalók

• 2 kg cékla
• 2 alma
• 4 dl joghurt (esetleg tejföl)
• 1 citrom
• mustár
• ecet
• méz
• bors
• Tálaláshoz: tört dió

Elkészítés

A céklát és az almát lereszeltem a közepes reszelőméreten. Ez volt a legnyavalyásabb része a dolognak, de ezzel nagyjából kész is, már csak ízesíteni kell.

Egy citrom levét kicsavarva, jó 4-5 evőkanálnyi mustárt, 1-2 evőkanálnyi ecetet, 4-5 evőkanálnyi mézet és egy kis tört borsot, valamint a Barbie-színt adó joghurtot rátettem, összekevertem.

Ebből is két dunsztosüvegnyi lett. Tálaláshoz fontos még, hogy néhány szem diót kell nem igazán ledarálni, hanem inkább összetörni, és azt a saláta tetejére szórni! Elképesztően jó ízharmóniája van így a dolognak!

Ami még rendkívül meglepő volt, hogy természetesen ez az alany is bekerült a szárazdunsztba, és hat héttel később még mindig remek íze volt (igaz, addig a hűtőben volt bontatlanul)! El is fogyott egy ültő helyünkben!-)

III. Fokhagymás céklasaláta

A harmadik verzió lett a legszimplább: gyakorlatilag az első verzió készült el újra egy másik ihlet alapján. Mivel azonban torma nem volt itthon, a fokhagyma viszont önmagában is sikertermék, így végül mezei fokhagymás lett a cékla. Annyi extra volt még benne, hogy nem hagyományosan szeleteltem, hanem hosszában vágtam a céklát kb fél centis hasábokra, így kicsit különlegesebb tálalása lett

Hozzávalók

• ugyanaz, mint az I. esetben
• és sok fokhagyma

Elkészítés

Ugyanúgy, mint az I. esetben, csak itt a fokhagymát is hozzáadjuk.

Alapelvek: Fűszerezés

Az előző, halas bejegyzéshez szeretnék még pár adalékkal szolgálni.

Az egészséges életet célul kitűzve természetes alapanyagokkal szeretek dolgozni, így a fűszer is olyan keverék, amiben tényleg csak (apróra vágott) zöldfűszerek vannak, mindenféle ízfokozó nélkül. Ez látszik az anyag állagán is, meg érződik az ízén is: kevésbé karakteres ízt ad. Viszont ezekhez egy idő után hozzá lehet szokni, és sokkal jobban lehet élvezni az ételek organikus ízét.

Nem elírás az sem, hogy sót egyáltalán nem használtam. A napi étkezések során egyébként is kerül a szervezetbe annyi só, amennyire szükség van, sőt, még talán több is. Évek során hozzászoktam, hogy egyáltalán nem, vagy legfeljebb minimális mértékben sózok. Ma már annyira nem hiányzik, hogy amikor fogyasztottam a só nélkül készült ebédet, akkor sem kellett sóznom, teljesen jó volt úgy, ahogy elkészült: egészséges, eredeti ízében! (-:

Hal könnyen, gyorsan - brokkolival

Kerettörténet

Reggel szembesültem vele, hogy nem lesz ebédem, ha nem teszek érte valamit. Még jó, hogy a hétvégén bevásárláskor egy nagy adag gyönyörű brokkolira leltem, amit nem lehetett otthagyni. Megvettem, gondolva, hogy épp ideje felavatni a nemrég beszerzett párolót, és akkor ehetek egy jó kis zöldséges ebédet.

Aztán ahogy elgondolkoztam, hogy ez így önmagában lehet, hogy gyenge lesz, eszembe jutott, hogy a brokkolit használhatnám köretként, és hallal lehetne fogyasztani. Emlékeim nem csaltak, és pont volt még egy jó adag hal lefagyasztva, amit gyorsan előrántottam, és elkészítettem ezt a (minden tekintetben) könnyű ebédet.

Elkészítés (4 főre)

Hozzávalók

• ~1 kg brokkoli
• 2 nagyobb szelet hal (vagy 4 kisebb)
• 1/2 citrom
• egy kis zöldségkeverék fűszerezésnek

Időszükséglet

10 perc előkészület

30 perc főzés/sütés

Elkészítés

Feltettem egy edényt, benne a párolót, és annyi vizet, hogy a pároló alját már ne érje el.

Bekapcsoltam a sütőt, hogy felmelegedjen 170 fokra.

A brokkolit kisebb diónyi méretűre vágva a párolóba aprítottam, lefedtem, hogy párolódjon.

Természetesen a párolásnál fontos, hogy a zöldség fedő alatt párolódjon, mert különben csak a víz fog elforrni (-:

A halat nem volt időm kiengedni, kicsit hideg vízben áztattam, hogy legalább szét tudjam szedni. Megszórtam a zöldséges fűszerkeverékkel, aztán betettem a sütőbe.

Ezzel a kreatív résszel kész is voltam, még annyi dolgom volt, hogy amikor a hal már félig kész volt, egyszer átfordítottam, a másik oldalát is befűszereztem. Amíg elkészült az ebéd, én is készülődhettem.

Amikor elkészült, kitettem a jó kis októberi hidegre hűlni, így elég hamar tudtam dobozolni.

Mivel megint nem igazán látványos maga az ebéd, a csomagoláson lehet kicsit dobni. Először szép kis ágyat készítettem a brokkoliból

A hal a brokkoliágyra került, és a díszítés, meg az ízesítés miatt is rákerült még két karika citrom. A citrom maradék részét egy kis dobozban vittem magammal, és azt mind a halra facsartam -- friss zöldségből, gyümölcsből sosem elég! (-:

Cukkínis vega-extra-lecsó

Kerettörténet

Különféle programok, tanfolyamok, munkahelyi és munkán kívüli elfoglaltságok miatt hetek óta nem nagyon ettem rendes meleg ételt hétköznap. Ma ráadásul szinte egyáltalán nem ettem, így jó éhesen indultam haza.

Persze hol vagyunk mi már nagyapáink korától, amikor egész nap komoly fizikai munkát végzett az ember! Ma pl. szinte egész nap ültem, még szünetet is alig tudtam tartani. Ilyen munkához valami könnyű étel dukál...

Már hazafelé menet kitaláltam, hogy valami salátás dolgot ennék, és mivel úgysem volt otthon gyakorlatilag szinte semmi, bementem a boltba bevásárolni. Terveim szerint káposztasalátát készítettem volna, de nem volt káposzta (majd ha lesz, arról is írok – nagyon jó!-)
Ellenben volt olcsón lecsópaprika, úgyhogy kitaláltam, hogy lecsót fogok készíteni. A paradicsom mellett pedig gyönyörű cukkínik voltak, az pedig nekem a(z egyik) gyöngém! A paradicsom-cukkíni-oregánó hármas nálam bármikor bejön, úgyhogy rögtön vadítottam az eredeti elképzelést: cukkínis lecsó lesz! És mivel nagyon szeretem a répát, no meg a fehérrépát, még ezzel is feldobtam.
Összességében – ízre egy fantasztikus, könnyű alkotás sikeredett belőle. Külsőre kicsit „nyers” a formája, de nekem tetszett - pont valami ilyesmire vágytam! (-:

Elkészítés
Hozzávalók
1 fej lilahagyma (lehet vörös is)
2-3 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
1 fehérrépa
9 db paprika
9 db paradicsom
2 kisebb formájú cukkíni
fűszerek: kakukkfű, oregánó, csipetnyi só

Időszükséglet100 perc (első zöldségmosástól tálalásig)

Elkészítés

Célszerű olyan nagy edényt választani, amibe a nyersanyagok vágva mind beleférnek, mert az elején elég nagy a térfogatuk, a főzés során esnek össze kb. felére.
A hagymát nagyon szeretem, így egy nagy fejet választottam. A lilahagymát azért preferálom, mert kicsit szolídabb a vörösnél. Ezt fel kell aprítani.
A fokhagymát csak vékony szeletekre vágtam.
Mivel Nagy Zsuzsa megírja a Legyen néktek eledelül c. sorozatban, hogy a zsírok, olajok olyan réteget képeznek a hagymán, ami a gyomor számára különösen nehézzé, szinte lehetetlenné teszi az emésztést, így a hagymát nem olajon, hanem sima vízen szoktam megszottyasztani. Ehhez a szokásos olajmennyiségnél 4-5-ször több vízre van szükség, mivel a víz az olajjal ellentétben könnyen párolog. Ez azt jelenti, hogy egy pici vizzel felmelegítem a lábas alját, közben felvágom a hagymát, és a maradékot vízforralóból pótlom. Így még gyorsabban is felmelegszik.

Amíg kicsit szottyad a hagyma, a sárga és fehérrépát megpucolom, felszeletelem, majd ezeket is hozzáteszem, mivel ezeknek több időre van szükség a puhulásra. Ilyenkor már fedőt is teszek fel, és nem is kell kavargatni, van elég pára. Ha esetleg mégsem lenne elég víz, akkor leégne a hagyma. Hogy ezt ne hagyjuk, teszek be pár szelet felvágott paradicsomot, mert az már enged elég levet ahhoz, hogy ne kelljen vizet hozzáadni.

Következnek tehát a paradicsomok, paprikák, amiket felszeletelek, majd amikor kész van mind, beleöntöm a fazékba.

Meghámozom a cukkínit, felaprítom azt is, és hozzáadom a többihez.

Hozzáadom a fűszereket, és ilyenkor már csak egyszer kell megkeverni, hogy minden összekeveredjen, utána nem túl jó, mert akkor törik a paradicsom. Ha fedő van az edényen, elég jól tud párolódni, és elég a két fülénél fogva néha megcsavarni-rázni.

Kb. 10-15 perc alatt össze is párolódik eléggé – igyekszem megtalálni azt a pillanatot, amikor még lágyan ropogós a cukkíni-paprika – minél ropogósabb, annál több vitamin marad benne, ugyanakkor szükséges az is, hogy eléggé összefőjön, összeérjen, és ne is legyen nyers-érzete.
Mivel a külleme kicsit egyszerű, így a tálalással lehet feldobni: mint írtam, nagyon szeretem a fokhagymát, és mivel most erőset nem akartam enni, a fokhagyma jól esett hozzá, valamint két szelet Pannónia sajttal bolondítottam meg, ami finoman nyúlós lett a gőzölgő tál étel felett.

Elkészítés: Túró Rudi torta - marcipán borítással

Hozzávalók
Túró Rudi alaphoz
2 kg túró
8 dl tejföl
32 dkg cukor
3 cs. vaníliás cukor
20 dkg mazsola
3-4 citrom
2 zacskó zselatin
Csoki bevonathoz
40 dkg étcsoki / tortabevonó csoki
3-4 ek margarin
Marcipán borításhoz
70 dkg mandula
70 dkg cukor
6 tojás fehérje
ételszínezék (piros, sárga, kék)
Időszükséglet
rengeteg
Elkészítés

Ehhez a giga projekthez hosszú előkészületre, rengeteg időre és türelemre volt szükség.

Először a marcipánnak láttam neki, tudva, hogy sok munka lesz vele.
A mandulát leforráztam, majd lehéjjaztam. Ez egy óra munka volt, amit egy nap szünet követett, ugyanis meg kell várni, hogy megszáradjon, mielőtt dolgozni lehet vele.

A mandulát, cukrot, tojás fehérjét egyszerre tettem a robotgép vágókéses keverőjébe, és addig járattam max fokozaton, míg szép, egyenletes massza lett belőle. Bár az eredeti utasítás simán cukrot említ, jobbnak láttam előbb porcukorrá darálni a cukrot, amit utólag úgy látom, jól is tettem, sőt, nem lett volna szabad csak felületesen darálni, hanem jó finom cukrot kellett volna készíteni, mert még így is sercegett az ember foga alatt a cukor (még akkor is, amikor már jól összeállt a marcipán)

A marcipánt elraktam a hűtőbe egy napra, hogy összeérjen

Nekiláttam a grafikai kivitelezésnek. A pottyos.hu meglátogatása után végül inkább beszkenneltem egy eredeti papírt, GIMP-pel megeditáltam úgy, hogy csak az engem érdeklő körvonalak maradtak

majd kivágtam a megfelelő formára

Magának a túrórudi-torta-testnek a receptje a kipróbált recikről származik, négyszeres mennyiségben készítettem el - tekintve a várható érdeklődésre :)
A túrót, tejfölt, citrom kifacsart levét, cukrot és vaníliás cukrot két részletben betettem a robotgépbe, és műanyag dagasztólapáttal egyenletesre eldolgoztam.

Hozzáadtam a mazsolát, felmelegítettem a zselatint, és bekevertem azt is a túrós alapba. Ezután őzgerincformába, és hasonló hosszú, lapos tálakba raktam fóliát, hogy majd könnyű legyen kivenni, arra kentem az anyagot. Így került a hűtőbe összeérni.
Másnap a marcipánt szétszedtem a színek szerint megfelelő arányban: fehérből a legtöbb, minimális sárga, kicsit több kék, sok pirosnak való alapanyag - és bekevertem a színezékkel.
Próbáltam természetes úton megoldani, de csak a pirosra volt ötletem, így pedig csak azzal nem akartam játszani. Utána jártam a kinézett színezékeknek, és mivel az elég alaposnak tűnő food-info szerint egyik komponensre sem mondtak semmi rosszat, úgy döntöttem, ebben a kis részletben jobb híján kénytelen leszek szintetikus anyagokat használni.

A betűk voltak a legnagyobb babra munka, közben elég jó anyagismeretre is szert tettem a marcipánt illetően.

Például meglepően hamar keményedik: egy nap alatt már egészen kiszárad, ha nincs becsavarva fóliába

Ugyanakkor fóliából kivéve ragad, vizes kézzel könnyebb vele bánni, de úgy még jobban ragad. Porcukros kézzel könnyebben kezelhető, de nagyon eszi, rengeteg kéne a pótlásra. Azért csak sikerült megküzdeni velük :)

Utolsó nap az összeérett túró alapanyagot kivettem, két rétegben egymásra helyeztem, ami által egy hosszú, magas alapforma kezdett kialakulni

Sokáig tartott bevonni csokival úgy, hogy szép egyenletes legyen, és persze jó nagy mennyiség is volt :)
 

A korábban kisodort fehér(es) bevonatot egymással átlapolva tettem fel (mert egyébként lecsúszott volna), aztán enyhén bevizetett kézzel lehetett összedolgozni

Nekiálltam a piros színnek is: először a felirat alapját készítettem el, és ráhelyeztem a feliratot

ami a másik feliarattal együtt fel is röppent a túrórudi oldalára - és elkészült az ITT NYÍLIK felirat is - ez a legnagyobb poén az egészben: eleve úgy találtam ki, hogy egy nyitott csomagolás lesz, amiben látszik a csokis túró rudi, és persze a piros tépőzár is, amivel kinyílik a csomagolás :)

A végén már lendületből mentek a pöttyök: először megnéztem, hogy mekkora gömböt kell ahhoz készíteni, hogy a megfelelő méretű pötty elkészüljön. Ezután legyártottam 60 ilyen gömböt, majd elkezdtem kilapítani, feltenni. Később jöttem rá, hogy jobban járok, ha egyszerre teszem fel, mert akkor még jobban formálható, könnyebben szétnyomható.
Igyekeztem tartani a beosztást is, és a pöttyök rácsszerkezetét. Külön figyelni kellett a részpöttyökre a határoknál. Végül nem számoltam, hány pötty lett, de a 60 kb. a 2/3-ára volt elég (-:
Végül már csak gyönyörködni kellett az elkészült alkotásban :)

Elkészítés: Csokoládé ganache

Hozzávalók

Piskótához
7 tojás
14 dkg cukor
12 dkg liszt
3 dkg kakaópor

Krémhez (ganache)
0,6 l tejszín
20 dkg étcsoki
3 zacskó habfixáló

Csokiforgácsokhoz / tortabevonáshoz
20 dkg étcsoki
2 ek. margarin

Időszükséglet
1,5 óra sütés-csokival játék
0,5-3/4 óra másnap (vagy jó két órával később, amikor kihűlt a krém) a bekenéshez, díszítéshez


Elkészítés
Mint írtam, egy már kipróbált receptnek estem neki másodszor. Azonban ez alkalommal úgy tűnt, hogy a korábbi probléma sem fog előállni, miszerint a tejszínt nem lehet felverni, és túl híg lesz a krém. A mitsüssek.hu-ról a teljes torta elkészítése helyett (a nagyvonalú leírás miatt) szorítkozzunk a piskóta elkészítésére, ugyanis ott nagyon jó kis piskóta alaprecept van.

A piskóta alapot bekevertem,
és miközben kisütöttem, felraktam a tejszínt forrni
és lereszeltem a hozzá való csokit
a felforrt tejszínt a csokira öntöttem, és elkevertem, míg nagyjából felolvadt (külön érdekes volt, hogy nem olvadt el teljesen a csoki, de nem is zavart, mert jól mutattak a kis darabkák, és szeretem, ahogy ropog a fogam alatt:)
Ezután meg kellett várni, míg a krém kihűlt, éjszakára a hűtőbe raktam, a piskótát is pihentettem.

A bevonathoz, csokiforgácshoz használatos étcsokit forró víz felett felolvasztottam, hozzáadtam két evőkanálnyi margarint, és a harmadát - szűk felét hosszú, széles csíkokba lekentem sütőpapírra (a másikat hagytam a lábasban megdermedni).

Másnap a torta alapot háromfelé vágtam,
a krémet felvertem habfixálóval - 2 dl tejszínenként 1 csomagra van szükség ahhoz, hogy jól megálljon!
és a lapok közé, a tetejére, és az oldalára egyenletesen felkentem
A tegnap felolvasztott, visszadermedt csokit felmelegítettem (másodszorra már gyorsabban olvad a margarin miatt), és két rétegben bevontam vele a tortát (első réteg alatt még átlátszik az alatta lévő krém). Szilikonecsettel nagyon jó egyenletesen lehet az oldalán is kenni.
A tegnap kikent csokicsíkokat egy kanállal megpróbáltam szép ívben felszedni, hogy méretes csokiforgácsok legyenek - ami nem teljesen sikerült, azt hiszem, túl vastag lett a csokicsík
A csokiforgácsokat egyenletesen a torta tetejére - és a kisebbeket az oldalára szórtam, és már kész is volt:

Ötlet: az első próbálkozáskor (mivel a mitsüssek szerint csak 3 dl tejszín kell, de abból elképesztően kevés krém lett) a legalsó tortalapot beborítottam magvalt meggyel, amitől a étcsokisan kesernyés torta kicsit lágyabb ízt kapott: